Mindig máshol (Vattacukornak)
2009.02.13. 14:26
Mindig máshol, és mindig mással
Sodor magával, vagy zuhanással
Szépíted meg az éveket
Félretett, betört képeket
Mindig mással, és mindig máshol
Az örök körben ott parázsol
A tegnapi éjjel, a holnapi est
A kihűlni hagyott gyáva test.
Vágyakozva fekszel
Forró kezek remegnek
A mélység húz magával
Perzselnek nagy szerelmek
Az idő sápadt arcát
A mennyezetre festi
A test megadta magát
Most van időd szeretni.
Reggel, ha bánt a fény
A festék lehull rólad is
Hideg kezek ártanak
A mélység újra bűnbe visz
A sorsod sápadt arcát
Két kezedbe tette
A test megadta magát
Nincs, aki most szeretne...
Megerősít, ha meg nem öl
A festéket újra felteszed
A kezek már nem bántanak
Érzed, újra kezdheted…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csumavan.blog.hu/api/trackback/id/tr24941065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
basszuskulcs 2009.02.18. 18:48:32
:D Vattacukor...