Nagyanyáméknál láttalak meg először. Csaba barátjaként mutattak be téged nekem. Istenem, még csak 14 voltam. Mondtam nagybátyámnak, hogy áthívna-e megint téged....gyerekes butaságok. Utólag mosolygok rajta. 21 éves vagy, azt mondtad. Sosem szerettem a szőkéket. Nem tudom, miért tetszettél meg egyáltalán. Emlékszem, mennyire vagánynak tartottalak. Trabantod volt. Fehér. Egyszer heten préselődtünk be, hogy a szomszédos strandra átmenjünk. Estig maradtunk, velünk pucolták ki a helyet, már fáztam, és vizes fürdőruhában kucorogtam egy padon. Gyerekes testem már kezdett eltűnni. Odajöttél, fölém magasodtál, a hajam csimbókokban lógott, mindig begöndörödik, ha hagyom magától száradni....a neonrózsaszín fürdőruhám, vagy a hajam, vagy nem is tudom, hogy mi tetszett meg neked, de lehajoltál, és életemben először igazi csókot kaptam. Nem az a kisfiús nyálas rettenet volt, amit már pár hónappal előtte egyszer megéltem egy iskolatársamtól, hanem tudatos, kíváncsi, fürkésző csók volt. Semmi más, csak egy csók. Mégis nőnek éreztem abban a pillanatban magam, éreztem az erőmet, és tudatában is voltam. 14 évesen.

A nyári szünet még messze volt, mégis egyre több időt lebzseltem nagyanyámnál. Levittél magatokhoz a bicikli csomagtartóján...nagylánynak éreztem magam. A fiúm cipeli a hab testemet magával mindenhová....Mekkora büszkeség volt az akkor nekem! Apádék nem pedzegették, hogy mit keres este 10-kor egy 14 éves gyereklány a szobádban, engem meg otthon nemigen kerestek. Ez volt. Ha tudták volna, hogy életem első szexuálisan borzongató élménye hozzád köt, lehet, hogy sűrűbben nyitották volna ránk az ajtót. Nem értél hozzám soha úgy, hogy abból sérülésem lett volna, ártatlanságomtól sem te fosztottál meg. Szexualitásunk kimerült abban, hogy csókokat kaptam, és egymás mellett feküdtünk ruhástól. Nem akartál mást, 21 éves létedre te is érintetlen voltál, szerinted ilyen tisztán voltunk jók egymásnak. Egy esetben viszont olyan érzést adtál nekem, amit soha azután és soha azóta nem kaptam senkitől. Emlékszem, az ölemben volt a fejed, a Barbárok című dalt hallgattuk az Eddától, (ezt most már letagadnám, de ebben az esetben emlékként megengedhető) és az arcod simogattam, te az enyém. Finom, lepkeszerű mozdulatok voltak, szinte hozzád sem értem, a szempillád ívét simítottam végig, kipirult arccal hagytad, minden hajlatot, minden kis gödröcskét tapintottam eleven érzékeimmel. Nem is tudom igazán, mi is történt akkor, de olyan intenzív volt az a fél óra, hogy az ujjhegyemben még most is érzem azt a bizsergést, ha visszagondolok. Tökéletes volt. Talán a szex is olyan óvatos, bizalmas, testetlen élmény lett volna kettőnk között,ha megérünk egymásra, mint az a pár érintés, de ahogy jött a kapcsolatunk, úgy is haladt el mellettünk.

Még láttalak párszor, de eltiltottak egymástól minket, pontosabban engem tőled, mert a "gondos szülői észjárás" felfogta, hogy veszélyt jelentesz rám, nemcsak érzelmileg, de fizikálisan is. Nevetséges. Két hónapig bármit tehettél volna velem ,addig a kutyát sem érdekelte, hogy hol vagyok esténként, és mit csinálok egy érett fiú kisszobájában gyerekfejjel. Nem tudták, hogy bármit megtennél értem, még bűnt is elkövetnél, csak ne szakítsanak el minket....egész pontosan a ballagásom napján, miután ajtót mutattam, mert már én is elhittem, amit suttogtak hátulról, lementél nagyanyámhoz és fel akartál égetni mindent, amit ott találtál....nem tetted meg. Aztán nem hallottam rólad hosszú-hosszú évekig.

Tavaly márciusban új lakásba költöztünk. A kutya szokta a parkot, új szagok , új hatások....és valami furcsa érzés.....ott álltál a parkban, egy kis szürke-ősz kutya melletted. A kis szív-alakú forradásról az arcodon, arról ismertelek meg. Megöregedtél. 37 vagy, de többnek nézel ki. Te nagyon örültél nekem, én nem tudom, éreztem-e valamit egyáltalán. Kérdezted, hogy vagyok, beszélgettünk, ácsorogtunk egyik lábunkról a másikra, és úgy néztünk egymásra, mint két idegenre.

Hetek teltek el, véletlenszerű találkozások, mindig a parkban, mindig a kutyákkal....Megkérdezted, boldog vagyok-e.....Te nem vagy az. Hiányzik valami. Hiányzik, hogy valakinek főzz egy kávét, hogy valakiért legyen értelme nem meginni az esti sört, hogy valakiért leszokhass a cigiről, vagy csak valakiért hazamehess arra a 30 nm-re, amit keservesen összeszedtél.....

Azt mondtad, belebetegednél, ha megtudnád, nem bánnak velem jól. Hogy nem viselnéd el a tudatot, hogy nem szeretnek.....Magadról beszélsz, és beleszövöd az életem. Szeretném, ha egy kicsit megnyugodnál, ha egy kicsit beledőlhetnél valaki ölébe, és valakit találnál, aki az arcodat simogatná.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.